A hosszú hétvégén felkapaszkodtunk a Hármashatár-hegy dombtetején éppen a nekifutást és elrugaszkodást gyakorló kezdő siklóernyősökhöz. Vajon mi késztette őket arra, hogy ennek az extrém sportnak hódoljanak.
Az alapfokú, intenzív tanfolyam hölgyrésztvevői az alábbi, meglepő indítékaikról számoltak be.
Egy öttagú, irodai munkát végző baráti társaságot nem annyira a repülni vágyás, inkább a jó idő és a szabad levegőn való mozgás lehetősége ösztönzött. Mint mondták, előző nap még attól féltek, mi lesz, ha felkapja őket a szél. Ott jártunkkor viszont már annak örvendeztek, ha csak néhány másodpercre is, de el-elszökkenhettek az ernyővel a földtől.
Erről az élményről még az a leendő pilótanő is lelkendezve mesélt, aki csak a párja miatti szolidaritásból iratkozott be a tanfolyamra.
Volt, aki azért jött ide, mert a siklóernyővel megtanulhat repülni, akár a madarak. Más a férjétől kapott tandemejtőernyős ugrás után fejébe vette, hogy mindenféle repülési eszközt kipróbál.
De a tériszony sem akadály. Néha félek a tizedik emeleten kinézni, mondta valaki, ennek legyőzésére 60 méter magasról bungee jumpingot, kötélugrást hajtottam végre. Szerintem minden a fejben dől el, azért vagyok itt.
A hölgyek között volt egy vitorlázórepülő pilóta is, aki a jövőben inkább siklóernyőzni szeretne, mert mint mondta, itt nem kell csapatmunkában dolgozni.
Nem kell órákat a csörlőzésre várni, elég a jó termiket kifürkészni és máris repülhet.
Úgy gondolta, hogy a siklóernyős repülés sokkal nagyobb fokú szabadságérzetet és nagyobb boldogságérzetet ad, mert itt egymaga juthat fel az ember a levegőbe. Ott fenn lehet csak igazán egyedül, csak a pillanatot élvezve lebeghet ég és föld között, minden földi gondját lent hagyva.
Akik megtanulják majd e szabad repülési formát, életük része lehet a szárny a hátiszákban, de Anitáék után repülhetnek majd az izlandi felföldön is.
A Cloudbase Siklóernyős Iskola alaptanfolyamának következő, harmadik napján a növendékek már az 50 méteres egyenes siklásig is eljuthatnak.