Az új modernizált Beriev Be-200 hidroplán is 12 tonna vizet dobhat egyszerre a tűzre. A Beriev gyár fotósa, Marina képei a múlt heti gépbemutatásról a gyárudvaron.

Már nem a párttitkár, hanem a pópa áldja meg az új gépet, miközben a háttérben nemzeti színű vizet dob egy korábbi Be-200 sugárhajtású hidroplán.

A vízről való felszállás miatt a sugárhajtóművek a szárny fölé vannak ültetve, a háttérben pedig a szintén Taganrovban modernizált és gyártott Tupoljev Tu-95 légcsavaros stratégiai bombázó álldogál.

A csónak jellegű géptörzs alján találhatóak a vízfelvételi beömlő nyílások. A vízbombázó hidroplán a tűzhöz legközelebbi vízre csak érintőlegesen leszállva, gyalulásos módszerrel 15 másodperc alatt felszippantja a 12 tonna vizet, majd indul a bevetésre és 40 méter magasról bombázza a vizet a tűzre.

Ha az oltási hely és a vízfelvétel távolsága nem több tíz kilométernél, akkor egy tankolással 270 tonna vizet dobhat egy erdőtűzre, egymás után 23 vízfelvételi fordulóval. A hidroplán építésében már felhasználták a kompozitot.

Modern a pilótafülke, a dzsojsztik azért ilyen masszív, mert belerepülnek a füstbe és az egyik pilóta vezeti a gépet, a másik dobja a vizet. A kétéltű hidroplán utazósebessége akár 700 km/h is lehet, hatótávolsága több mint 3000 kilométer.

Marina képeivel a nőkre is külön figyelt, akik valószínű a Beriev gyárban dolgoznak. A hidroplán készül majd kutató-mentő változatban is, ahol 50 embert képes kimenteni és majdnem 10 tonna segélyt, vagy felszerelés tud még mellette szállítani. Az Airbus-szal elindított 72 székes utasszállító változatra szóló együttműködés a szankciók miatt egyelőre pihen.

Végül a gyalulásos vízfelvételi módszer élesben. Reméljük a Beriev hidroplánt pilótanő is vezeti majd, pár éve Gelendzsikben riportot készítettünk a pilótafülkében.  Ajánljuk még a hidroplánok aranykoráról szóló e-könyvet is.