A vitorlázó sárkányrepüléssel órákig is a levegőben lehet maradni és akár több ezer méter magasra is fel lehet repülni.
A repülés hőskorában megszállott és bátor embernek kellett lenni ahhoz, hogy az első összetákolt szerkezeteket valaki ki merje próbálni.
A sárkányrepülés úttörőjének, Otto Lilienthal német mérnöknek sikerült először az 1890-es években a fűzfavesszőből és textil szövetből épített szárnyakkal egy dombról nekifutva repülni.
A vitorlázó sárkányrepülők ma is nekifutással, legtöbbször domb- vagy hegyoldalról indulnak, de maga a repülés sokkal kényelmesebb lett.
A felszállás után a pilóta beakasztja a lábát egy hevederbe, vagy belefekszik egy pondróba és gyakorlatilag hason fekve élvezheti a repülést. Repülés közben pedig a testhelyzet változtatásával tud kormányozni.
Nem csoda hát, hogy a világon szinte mindenhol vannak olyan sárkányrepülő vállalkozások, amelyek tandemben utasokat reptetnek.
Nyáron a legkellemesebb a homokdűnék közül, vagy akár egyenesen a vízről hidroplán sárkánnyal felszállni.
