Nők a repülésben

Hölgypilóták

Concorde utolsó pilótanője

2018. március 06. - Hölgypilota

A francia pilótanő, Béatrice Vialle a Boeing B747-es óriásgépről váltott át a szuperszonikus világba.

6_261.jpg

A jellegzetesen lehajtható orrú, deltaszárnyas brit-francia fejlesztésű Concorde volt a sokáig menetrendben tartott első szuperszonikus utasszállító. Csak a két gyártó ország nemzeti légitársasága, a British Airways és az Air France repülte őket 1976 évtől 2003-ig. A legendás gépek menetrendszerűen Londonból és Párizsból New Yorkba közlekedtek, charter vagy bemutató repüléseket is végeztek, egyszer még Ferihegyen is járt a Concorde.

2_336.jpg

A Concorde majdnem kétszeres hangsebességgel, 2140 km/óra utazósebességen és 17 kilométer magasan kizárólag neki biztosított légi folyósokon szelte az eget a két kontinens között. Az exkluzív repülőtéri váró, a páratlan fedélzeti szolgáltatás és a borsos jegyárak miatt az utasok úgy érezhették, hogy egy magánklubhoz tartoznak. Egy London-New York jegy 1999-ben ugyanis közel 1,5 millió forintba, egy kétszobás magyar átlaglakás árába került.   3_335.jpg

A hangsebesség feletti utazás rendkívüli élményén kívül a Concorde azzal is verte a Jumbót a New York-i transzatlanti repülésben, hogy neki elég volt 3 és fél óra arra az útra, amit a Jumbók általában 7 óra alatt repültek le. A jegyárak miatt főként üzletemberek, politikusok és különböző ismert emberek, világsztárok utaztak a fedélzetén.

Annak ellenére, hogy a Concorde egyik berepülő pilótája nő volt, a negyedszázados üzemelés alatt a fedélzetén csak két pilótanő léphette át utasokkal a hangsebességet. Itt is egy angol és egy francia nő reprezentálta a közös üzletet. Az Air France választása Béatrice Vialle-re esett, aki már 10 éve a Boeing B747-es Jumbót repülte.

9_139.jpg

Béatrice-nek nem volt szerencséje, mert a sikeres átképzése végén éppen beülhetett volna az első tiszti ülésbe, amikor 2000 nyarán az egyik Concorde a felszállást követően kigyulladt majd Párizs külvárosára zuhant. Miközben a párizsi baleset után a Concorde járatok újraindítását szervezték, 2001 szeptemberében megtámadták a New Yorki ikertornyokat, az újabb katasztrófa miatt csak novemberben indultak újra a transzatlanti szuperszonikus járatok. Bár csak két év adatott meg neki a pilótafülkében, Béatrice 45 New-Yorki utat és három charter járatot repült.12_89.jpg

A hangsebesség feletti utasrepültetés legnagyobb problémája a földön hallható hangrobbanás és lökéshullám volt, ami akkor következik be, amikor a gép sebessége átlépi a hanghatárt. Távol a földtől és magasan mindez elviselhetőbb, ezért a gépek csak az óceán felett és az említett 15-17 kilométer magasságban gyorsulhattak fel, léphették át a nagyjából 1000 km/óránál kicsit nagyobb sebességen a hanghatárt.10_135.jpg

Szárazföld felett általában nem engedték őket szuperszonikus módon repülni, Rio de Janiero volt még egy olyan célállomás, amit Európából menetrendszerűen és nem sokáig repültek. Másrészt csak 100 utas volt a Concorde befogadó képessége, így a 2003-ban bekövetkezett első olajválság által okozott plusz üzemanyag költség növekedés végleg gazdaságtalanná tette a repülést.4_322.jpg

Így Béatrice a Concorde utolsó New York-i járatán búcsúzott a típustól, melyet ő maga is megörökített és kapitányként visszaült a Jumbóba. 

Az ikonikus, sokak által nosztalgiával emlegetett Concorde-nak a világon csak két hölgypilótája volt. A francia Béatrice és az angol Barbara Harmer kapitánynő, ha nem számítjuk ide a szintén francia Jacqueline Auriolt, a Concorde ugyancsak legendás tesztpilótáját. Korábban írtunk a Concorde katasztrófa utóéletéről is. 

A bejegyzés trackback címe:

https://holgypilota.blog.hu/api/trackback/id/tr10013720456

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.