Tegnap az Opitz Nándor Repülőklub tagjai szilveszter tiszteletére örömrepüléssel zárták az évet, köztük vendég utasként jómagam is. Góbéval mentünk egy iskolakört Márkus Tímea magyar női vitorlázórepülő bajnokkal és válogatottal.
Tegnap gyönyörű napsütésben Dunakeszi repülőterén minden otthon fellelhető, többrétegű meleg ruhába öltözötten állva a Góbé mellett dőlt el az ültetési sorrend, Timi elől, én mögötte. Végre bemászhattam a hátsó ülésre.
Timi bekötözött, miközben elmondta, ha netán kapaszkodni szeretnék, akkor a biztonsági övet oldalt szorongassam és véletlenül se nyúljak annak gyorskioldójához.
Egyébként a lábaimat gyengén rátehetem a kormánypedálokra, a sapkámat meg húzzam a fülemre, mert majd besüvít a decemberi szél.
Aztán a nyitóképen látható módon ő is beszállt, ránk csukták a kabin fedelét, a csörlős vontatással begyorsultunk a hepe-hupás füvön, hirtelen a lábaim szinte a nyakamba kerültek, meredeken emelkedtünk, süvítve szeltük a levegőt.
Majd Timi hátraszólt, hogy leoldja a drótkötelet, egy kattanás után csend lett, és egy bal fordulót követően vízszintes helyzetbe kerültünk.
Pillanatok alatt kb. 300 méter magasan csendben, lassan, lágyan, ringatózva suhantunk a levegőben.
A kristálytiszta égen egyetlen felhőpamacs sem volt, így gyönyörűen lehetett látni a Dunát, Dunakeszi házait, és a távolabbi hegyeket.
Miközben Timi a termikekről mesélt, olyan érzés fogott el, hogy a repülőgép egyszerűen csak oda van ragasztva az égre és egy körbeforgó toronyból nézegetem a tájat, napokig elültem volna így.
Mi volt a leghosszabb repülésed, kérdeztem előre, nyolc óra, jött hátra a válasz.
Nagy bánatomra a csoda nekem most csak néhány percig tartott, pedig még órákig ültem volna odafenn Timi háta mögött, hallgatva, ahogy mesél a felhők alakjáról, és minden csuda dologról, amit ismernie kell egy vitorlázó repülőgép pilótanőjének.
A leszállás utáni érzéseimről a képek önmagukért beszélnek.
Aztán, ahogy illik, a többiekkel én is visszatoltam a jó öreg Góbét a starthelyre.
Mintegy áttoltuk a repülési élményeket a jövő évre. Minden kedves olvasónknak és támogatónknak kívánunk belőle tengernyit 2013 évben is.
(Fotók: Kolos Ferenc kivéve az utolsó kettőt, ami repulnijo.hu.)