Rövid interjút készítettünk Tóvári Edit Boeing B737 típusú repülőgépet vezető elsőtiszttel, aki jelenleg még a Malév állományában van.

Hogyan élted meg a Malév leállását?

Péntek reggel hallottam a hírt a rádióból. Aznap nem volt utam, szombaton mentem volna Tel Aviv-ba. Nem sokkal később hívtak a kollégáim, hogy siessek ki a reptérre, mert nemsokára lezárják az öltözőket, és nem fogjuk tudni elhozni a holminkat.

Kovács István kapitány úrral még a Fokker-ben

Igazán nem is volt időm felfogni, hogy mi történt. A felkészülőben és az öltözőben sokkoló volt a látvány: tele volt a terem kollégákkal, értetlenül, sokan sírással küszködve próbálták feldolgozni a helyzetet.

Üzemi tanács-tagként a rákövetkező héten részt vettem az utolsó üzemi tanács-ülésen, ahol a pilóta és légi utaskísérő kollégák egyenruhában jelentek meg, és a szokásos csatározások helyett mindannyian (a cég vezetését is beleértve) emelt fővel igyekeztünk asszisztálni a végjátékhoz.

Jelenleg a csoportos létszámleépítés konzultációja zajlik, de ennek dacára még mindig nagyon sokan remélik a lehetetlent: hogy valaki egyszer csak véget vet ennek a rémálomnak és újraindítja a rendszert.

A leálláskor közel hatezer repült órám volt, amelyből ötezer négyszázat repültem  büszke Malév elsőtisztként.

A Fokker utolsó útja 2009-ben

Milyen irányokba próbálkoztál-próbálkozol elhelyezkedni?

Érdekképviseletünk, a Hunalpa azonnal felvette a kapcsolatot pilóta-ügynökségekkel és légitársaságokkal, ennek köszönhetően a leállást követő héten már megkezdődtek a tájékoztatók, nem sokkal azt követően a felvételik is a Ryanairhez és a Wizzairhez. Megjegyzem a két cég egy időben tartotta a felvételi-toborzóját, amit annyira nem tartok fair-nek.

Én is részt vettem a Wizzair kiválasztó eljárásán Londonban, de sajnos nem nyertem felvételt. Ahol pozíciót ajánlottak fel, oda mindenhova beadtam a papírjaimat (Travel Service, Emirates, Hainan, Yangtze River, China Air, BAA), jelenleg a visszajelzésekre várok.

Malév gépek a leállás napján. Fotó: Hardy Mihály

A minimum követelményeknek bőven megfelelünk még körülbelül öt hónapig (általában hat hónapon belül kell lennie az utolsó repülésnek), tehát ennyi időnk van új munkát találni.

Tragédia, ami velünk történt, főleg, ha azt nézzük, hogy sok házaspár egyszerre veszítette el a munkáját. De ami engem igazán aggaszt, az az, hogy a Malév  volt a kapocs, ami Budapestet összekötötte Európával és attól tartok, hogy ennek a kapocsnak a hiánya nagyon sok káros következménnyel fog járni.