Egykoron a United Airlines bizonyos járatain a csinos stewardesseken kívül csak férfiak utazhattak, garantáltan asszony és gyerekmentes környezetben.  

A járatok hagyományos angol teaidőben, minden nap délután ötkor indultak (szombat kivételével) New York és Chicago, illetve Los Angeles és San Francisco között. A Douglas DC-6B típusú négyhajtóműves légcsavaros repülőgépeken a csinos stewardessek különleges ételeket és koktélokat szolgáltak fel a gazdag üzletembereknek.

A járatokat hirdető plakátok szerint az utasok klubszerű hangulatban, szivar és pipafüstben kényelmesen, akár papucsban is elnyúlhattak az ülésekben.

Ha az út során valaki még éppen dolgozni szeretett volna, azt is megtehette. A last minute message service keretében üzenetet küldhetett a gép fedélzetéről az irodájába, és még a legfrissebb tőzsdei híreket is ellenőrizhette.

A járatok az angol klubok összes kiváltságát felvitték a levegőbe, beleértve azt az apróságot is, hogy ezt csak férfiak vehették igénybe.

Így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy ezeknek a járatoknak a kihasználtsága 80-90%os volt. Az 1953-ban elindított férfi kiváltságot végül a feministák hatására 1970-ben szüntette be a légitársaság.

A Hölgypilóták bloggerben felmerült a kérdés, vajon miért nem volt és azóta sincs csak nőknek szóló járat. Bár lehet, hogy a Virgin Australia felfedezte a felnőtt mentes gyerekosztályt. A repülés történetében egy különleges közönséget megcélzó járat mellé egy elfeledett angol repülőgép dukál, az AVRO Anson.