Történt mindez Párizsban 1903 nyarán.

A brazil arisztokrata, Alberto Santos-Dumont léggömbjeivel és motoros léghajóival megragadta a világ képzeletét. Párizsban gyakori látvány volt, hogy alacsonyan repült a háztetők és az utcák felett, ahol kedvenc kávézója közelében egy lámpaoszlophoz kötötte ki motoros léghajóját, majd italt rendelt.

1901-ben Párizs egyik legkedveltebb híressége lett, amikor elnyerte a 100 000 frankos Deutsch díjat egy 11,3 km-es léghajó úttal. A külvárosból az Eiffel-toronyig és vissza kevesebb mint fél óra alatt repülte le a távolságot. A győztes aeronauta-pilóta ezután a díj egynegyedét a legénységének, a többit pedig a szegény párizsi embereknek ajándékozta.

A címképen látható 19 éves csinos és gazdag kubai-amerikai lány. Aida de Acosta nyarait többnyire Párizsban töltötte. A háztetők fölött repülő irányítható motoros léghajó látványa kíváncsivá tette. Barátaival többször meglátogatta Santos-Dumont az állomásán, vagyis a repterén, majd előadta  vágyát a léghajó navigálása iránt. A rendkívül elegáns hölgynek ki tudott volna ellenállni. Másrészt Santos-Dumont nagyon szerette volna, ha a világ megérti, milyen könnyű a repülőgépét irányítani.

Egy kis apróság nehezítette az oktatást. A léghajó csak egy személyt bírt el. Alberto ezt simán áthidalta. A növendék a levegőben, az oktató pedig a földön biciklivel követte, zsebkendő jelzésekkel adta a kormányzási vagy gázadási utasításokat. A biztonság kedvéért egy kötelet is kötött a ballonra és igy a biciklihez. A szelep meghúzásával Alberto kiengedhette a gázt, igy a ballon az alacsony repülési magasságból könnyen leszállhatott.

Aida repülés előtti földi képzése magában foglalta a kormánylapát kormányzásának alapjait a propellerek karjával, a ballaszt szükség szerinti váltását, valamint a súlyok leejtésével történő levegőbe jutás minden fontos módját. Mindössze 3 óra földi oktatásba telt, mire Santos-Dumont úgy ítélte meg, hogy Aida készen áll a repülésre. 

A reklámhoz is zseniálisan értő brazil arisztokrata egy verőfényes napon az oktatásra hét kilométeres repülőutat  választott. Célként egy póló pályát, ahol éppen egy amerikai és egy brit csapat játszott.

A 15 perces repülés során Aida tökéletesen végrehajtotta a zsebkendővel jelzett utasításokat és leszállt a póló pályán. Mikor a játékosok a kosárból kisegítették, akkor hangzott el a feltaláló-pilóta szájából a címben leirt mondat.

Kis pihenés után az útvonalat Aida kisasszony visszafelé is lerepülte, Alberto pedig tekert és zsebkendővel integetett a repülőgép alatt.

Acosta szülei elkeseredtek, amikor másnap az újságban olvastak a repülésről. Tudták, előző nap hol járt a lányuk, aki nem is tagadta, hogy kétszer is vezette a repülőgépet. A szülök attól  tartottak, hogy a lányuk ostoba tette miatt elveszett minden kilátás egy jó házasságra. A lány anyja gyorsan cselekedett, szinte megparancsolta Santos-Dumont-nak, hogy soha nem fedheti fel a pilótanő kilétét. Ezt az ígéretet a brazil úriemberként természetesen betartotta. Acosta pedig mélyen magába rejtette a kislányos csínyt, hosszú életében soha többé nem vezetett repülőgépet.

A titok 30 év után véletlenül került elő. Aida második férje egy ügyvéd ezredes volt, aki a híres pilótát képviselte gyermekük, a Lindbergh bébi elrablása során. Egy vacsorát adtak, ahol egy hadnagy pilóta kiképzéséről mesélt.  Aida közbeszólt és iskoláslányos tréfaként elmesélte párizsi repülős kalandját.

Aida de Acosta pedig büszke lehetett volna arra, hogy a világ első pilótanőjeként félévvel a Wright fivérek történelmi repülése előtt már motoros repülőgépet vezetett, két alkalommal is.

Korábban irtunk a franciák első hőlégballon pilótanőjéről és a brazil arisztokrata párizsi repülőgépgyáráról. Ajánljuk még a következő magyar űrhajósról, Kapu Tiborról készített videónkat.