Vicky a 14 ezer kilométert egy 60 éves Twin Otter repülőgéppel átlagban 3000 méter magasan repülte.
A becenevén Ice Cold Katy egy kétmotoros DHC-6 Twin Otter bozótrepülőgép, az egek Land Rovere, 19 utas elfér benne. Nagy kerekekkel, úszótalppal, vagy sítalppal repülhet.
Igazi élő múzeumi darab huzalos vezérléssel, bár van benne időjárási radar és robotpilóta, no meg a hajtómű már turbólégcsavaros. Viszont se konyha, se légkondi, sőt a WC helyett is csak egy cső van a végén, bár a kabin fűtés a hidegben hatásos.
A repülőgép a brit antarktiszi kutatóintézet - BAS - szolgálatában üzemanyagot, műszereket és egyéb árukat, kutatókat szállít olyan helyekre, ahol más repülőgép elveszne. Pirosra festik, hogy látszódjon a hóban, ugyanakkor a szárny felső fele meg fekete, hogy a nap melegét elnyelje.
Ice Cold Katikát a déli sarki fűtetlen hangárban nem lehetne nagyjavítani, ezért Kanadába gyógy kúrára repül évente. Ott a gyár és a karbantartás, hogy kibírja a mínusz 20 fok feletti szélsőséges üzemelést is. Vicky már többször megtette oda-vissza ezt az utat.
A repülés igazi kihívás Vicky szerint. Egyedül vezeti a gépet, egy nem pilóta kisérővel. Lényegében egy hatalmas üzemanyagtartályon ülnek, mert nem minden megállónál tudnának tankolni.
Átlagban 3000 méteren repülnek, ahol elég turbulens a levegő. A föld két sarka között az út közepén az Andokban a magas hegyek miatt 6000 méterre kellett emelkednie, természetesen csak oxigén maszkban.
Az igazi kihívás a délamerikai légi irányitás angolja, no meg sok helyütt állandóan változó politikai helyzet. Vicky még sohasem repülte le úgy az útvonalat, ahogy azt a repülési tervben Kanadában elképzelték.
A szállás sem négycsillagos, néha aludni kell a szabad ég alatt vagy a repülőben. Vickynek ez meg sem kottyan, hiszen sarki túlélő gyakorlatok nélkül nem repülhetne a hóban.
A legnagyobb kihívás az egész uton az utolsó 1000 kilométer. Chiléből a kutató állomásig végig tenger felett szinte mindig ködben. Vicky ekkor a repülőgépet fűthető búvárruhában vezeti, hiszen a tengerre történő kényszerleszállás esetén nincs idő átöltözni. Még igy is nehéz lenne a jeladós csónakban a túlélés. Szerencsére vagy inkább Vicky tudása miatt erre még nem került sor.
Vicky relatíve későn lett pilóta. 30 éves koráig meteorológusként már belenőtt a déli sarki kutatómunka nehézségeibe. Vészpilótaként tanitgatták a kutató repülőutak során, segített szerelni is a dermesztő hidegben.
Megtetszett neki, levizsgázott, bozótpilótaként dolgozott Kanadában, majd új szakmájában visszatért a kutatóállomásra. Már főpilóta helyettes és a négymotoros szintén kanadai típust, a Dash 7 repülőgépet is vezeti. Egy korábbi képen is a nagyobb gép pilótafülkéjében ülnek ketten.
Korábban irtunk Christin bozótpilótanőről a vadnyugaton. Ajánljuk új videónkat a Boeing B747 cargo óriás repülőgépekről
