A hőlégballonos társadalom tagjaként korábban nekem adományozott „Réten gyenge szélre városshy-kiképzésen repülősshy Bory várat és csalai kastélyt nézelősshy de pattogósshy Grófnő”-ként emelkedtem fel közel 30 hőlégballonnal együtt a szegedi repülőtérről.
Már a felszállás előkészületei is látványosak voltak. Az egymás mellett földön kiterített ballonokat percek alatt feltöltötték meleg levegővel. A hatalmas színes lufiból madártávlatból is láthattam a repülőteret.
Izgalmas volt, hogy merre sodor bennünket az enyhe alkonyi szél. Szerencsére nem a szerb határ felé, de sajnos nem is a Dóm felé vettük az irányt.
A sok hőlégballon között egymás nyomában haladva Szeged külvárosa felé tartottunk, az ott lakók nagy örömére. Benéztünk a kertes házak udvarába és olyan alacsonyan szálltunk, hogy egy kis túlzással akár a házak kéményét is megérinthettem volna.
Néha meg olyan közel kerültünk más ballonokhoz, hogy átkiabálhattunk egymásnak. Aztán egyszer csak annyira összetorlódtunk, hogy még a ballonjaink is összeértek.
Sem fék, sem kormány nem lévén a hőlégballonon az aznapi uralkodó szeleknek köszönhetően kerülgettük a szegedi Pick tornyot, távolban a Dóm tornyaival.
Nagy pöffenések közepette feljebb emelkedtünk az alattunk tovasuhanó vonat és vasúti sínek fölött, hogy azután a Tisza víztükrében gyönyörködjünk az előttünk haladó hőlégballonok látványában.
A Tiszán átkelve kapitányunk már kijelölte a leszállás helyét is, egy távolban levő halvány zöld területet, remélve, hogy a Tisza közelsége miatt az nem egy ingoványos terület.
Az utolsó tanyaudvarban megzavartuk egy kutya nyugalmát és láttunkra hangos ugatásba és futkározásba kezdett.
És amikor már a bokrokat súroltuk felkészültünk a landolásra. Háttal a menetiránynak, rogyasztott térddel állva kapaszkodtunk miközben a kosár velünk együtt lassan eldőlt a földön. Csak ekkor vettük észre, hogy cirokföldön landoltunk, de mire talpra álltunk már ott is volt a hőlégballon kísérő kocsija. A velem utazó Juditnak ez volt az első hőlégballonozása és ekkor vallotta be, hogy neki bizony tériszonya van. Csak halkan jegyzem meg, hogy ennek semmi jelét nem adta végigfotózta az utat, miközben visszaintegettünk a fejük fölött lassú méltósággal elvonuló hőlégballonokat nézegető embereknek. (A fotón Judit és a cirok föld.)
A ballonos szokásoknak megfelelően Judit is megkapta első hőlégballonozásáról az Adománylevelet, mellyel grófi előnevet kapott. És XVI. Lajos francia királytól örökölt jogánál fogva Péter kapitány azt a Föld darabot is neki adományozta, melyet leszállás előtt 10 milliméterrel a Föld felett, a gondola alja eltakart. A máshoz nem fogható fantasztikus élményhez Péter kapitányunk madártávlat idegenvezetése is hozzájárult, amikor az egyik ámulatba belefeledkezve, máris a következő látványra hívta fel a figyelmünket. Az útról készült videóm.
Mindez pedig történt 2018. szeptember 14-én a Szegedi Repülőnapokon & Légiparádén. Korábban írtunk arról is, hogy a Lufthansa egyes járatain helyben csapolt sört is választhatnak az utasok.
