Légikisasszonyok a 30’-as években még a repülőgépet is segítették betolni a hangárba, ügyeltek arra, hogy az utasok ne dobják ki a szemetet és az égő cigarettát az ablakon. Kezelték az utasok poggyászát és még a tankolásnál is segítették a pilótákat.

Korábban maguk a pilóták szolgálták fel a frissítőt és a szendvicset, de a gyakori turbulencia miatt nem mindig értek rá az utasokkal is foglalkozni.

90 évvel ezelőtt az első stewardess, az amerikai pilóta és ápolónő Ellen Church volt, aki pilótaként szeretett volna elhelyezkedni a Boeing Air Transportnál (United Airlines elődje). De elutasították, mert nem tudták elképzelni, hogy egy nő a pilótafülkében dolgozzon. Church azonban mindenképpen repülni szeretett volna, ezért meggyőzte a légitársaságot, hogy legalább utaskísérőként alkalmazzák.

Első járata egyből egy 20 órás út volt, 1930 május 15-én Oaklandból Chicagóba, 13 leszállással egy Boeing 80A-1 típusú repülőgépen.

Az utazás ekkor még kényelmetlen, fárasztó és kellemetlen volt. Nem volt sem hő, sem hangszigetelés, az utastér iszonyúan zajos volt, nyáron meleg, télen pedig hideg volt. A gépek alacsonyan 3-4 ezer méter magasan repültek és  gyakran kerültek turbulenciába, amikor pillanatok alatt akár több száz métert is zuhantak. Ilyenkor sokan rosszul lettek, vagy pánikba estek, Church jelenléte azonban jó hatással volt az utasokra. A légitársaság ezért megbízta, hogy toborozzon és képezzen ki további ápolónő végzettségű utaskísérőket a járataira.

Míg más légitársaságnál az első légikisasszonyok az ápolónők egyenruháját viselték, addig Church még az egyenruhájukat is megtervezte.

Egyedülálló, csinos és képzett nővéreket vettek fel, a korhatár 25 év volt, magasságuk max.163 cm, testsúlyuk pedig max. 52 kg lehetett. A két utóbbi korlátozásra azért volt szükség, mert az utas kabin meglehetősen szűk és alacsony volt.  

Egyre több légitársaságnál kezdtek el stewardesseket alkalmazni, a létszámuk a 30-as évek végére már elérte a 300 főt.

Az 50-es években a repülés biztonságosabbá és kényelmesebbé vált. Már nem volt követelmény, hogy képzett nővérek legyenek. A stewardess egyenruha is nőiesebbé vált.   

A 60-as években megjelent sugárhajtású repülőgépekkel még gyorsabban, még messzebbre lehetett eljutni, nőtt az utasforgalom és még több égi hostessre volt szükség.

 A 70-es években már akkor is folytathatták a munkájukat, ha közben férjhez mentek.

Egyre inkább értékes marketing eszközzé váltak a fedélzeten dolgozó csinos hölgyek és hogy még vonzóbbak legyenek a formaruhájukat neves divattervezőkkel terveztették meg.

A 80-as évekre annyira megnőtt a férfiak aránya a szakmán belül, hogy a stewardesseket elkezdték nemre való tekintet nélkül egységesen légiutas-kísérőként emlegetni.

Manapság a globális világjárványban, sokan elvesztették állásukat, vagy éppen önkéntesként segítik az egészségügyiek munkáját. Szerencsére egyre többen, bár megváltozott munkakörülmények között folytathatják munkájukat az  újrainduló járatokon.

Korábban írtunk egy anya-lánya légikisasszony duóról és egy videót ajánlunk a világ legnagyobb cargo gépéről.