Az amerikai Tamaron Nicklas 24 évi főállású anyaság után 58 évesen küzdötte be magát egy légitársaság pilótafülkéjébe.

Döntésében, hogy négy gyerek felnevelése után visszamenjen a munka világába nem volt semmilyen kényszerítő körülmény, vígan elunokázgathatott volna, de nem ezt tette. Az életútját kutatva kiderült róla, hogy a férjével az Air Force Academy-n ismerkedtek meg. 

Egyetlen hölgypilóta volt a légibázisán a vadászpilóták között.

A férje vadászpilóta lett, ő pedig kezdetben egy KC-135 Stratotanker légi utántöltő repülőgéppel repült a világ különböző részére, de két szülés után már oktatópilótaként dolgozott.

Amikor már a harmadik gyerek is úton volt Tamaron úgy döntött, hogy a nyolc év szolgálat után ideiglenesen főállású anya lesz. A férje is váltott, és átment a világ legnagyobb fapados légitársasághoz, a Southwest Airlineshoz.

Az ideiglenességből végül 24 év lett és szinte már senki sem tudta róla a környezetében, hogy pilóta. Minél tovább maradt otthon, annál kevésbé hitte, hogy visszatérhet dolgozni. 

A visszatérését a szerencse is segítette, mert amikor már a legkisebb gyerek is elköltőzött otthonról az Air Force akkor hirdetett meg egy tanfolyamot kezdő pilótáknak. Azonnal jelentkezett, a tapasztalata miatt nemsokára repülésoktatóként alkalmazták és két évig oktatta a leendő pilótákat.

A családcentrikus pilótanő az unokák születése után a férjével Dallasba költözött, hogy közelebb lehessenek az unokákhoz. Az energikus, fiatalos nagymama ekkor váltott át egy regionális légitársaságra. Az átképzés nagy kihívás volt számára, mert a sok ismeret és készség elsajátítása mellett az is frusztrálta, hogy a gyerekei korú pilóta jelöltekkel ült együtt az „iskolapadban”.

Két év után sikerült átkerülnie a Southwest Airlines-hoz, ahol a férje már 30 éve oktatókapitány. De minden jó, ha a vége jó. A férj elintézte, hogy a frissen kinevezett elsőtiszt felesége az első repülésén vele repülhessen. A feleségére méltán büszke kapitány be is jelentette az utasoknak, akik tapssal üdvözölték őket.

Tamarin arra a kérdésre, hogy 24 év kihagyás után miért ment vissza dolgozni, azt válaszolta, azért, hogy példát mutasson a gyerekeinek és unokáinak. A tanulásnak soha nincs vége, soha nem késő. Az álmait mindenki elérheti, ha keményen dolgozik és küzd érte.

Korábban írtunk a Turkish Airlines legfiatalabb hölgykapitányáról és ajánljuk hozzá a Jumbokról készült videót.