Geraldyn – becenevén Jerrie Cobb lehetett volna a világon az első női űrhajós, ha egy szenátusi meghallgatás ettől 1963-ban el nem üti. Pár hónappal később repült a világűrbe az orosz textilgyári munkásnőből gyorstalpalón kiképzett Valentyina Tyereskova.

 Zseniális az akkori kép, Geraldyn szinte elsírja magát, amikor ezt a meghallgatáson közlik vele.

Pedig a NASA, az Egyesült Államok Nemzeti Légügyi  és Űrhajózási Hivatala a hatvanas évek elején a férfiakhoz hasonlóan Mercury 13 kódnéven, igaz fű alatt nem hivatalosan, hétfős csoporttal elindította az Első Női Űrhajós Kiképző Tréninget. A kiképzésen a lányok sokszor jobb teljesítményt nyújtottak, mint korábban a szuperszónikus vadászpilótákból verbuvált szintén hétfős csoportban készülő férfi űrhajósok.

A Földet először megkerülő amerikai űrhajós John Glenn a fenti meghallgatáson tett nyilatkozatával verte be a koporsószöget a női csoport űrhajós jövőjébe.

Glenn szerint a nők társadalmi helyzetüknél fogva nem alkalmasak arra, hogy hősként képviseljék az űrben az amerikai népet.

Ha rosszindulatúak akarunk lenni, akkor ebben utolérhetjük a falkabecsületet, hiszen akkor még a férfi csoportból négyen vártak az űrbe való kilövésre.  Vagy oda lett volna a vadász pilóta lét macsós belépőjegye, ide akkor még nőket nem vettek fel az amerikai hadseregbe.

Még húsz év kellett, hogy az első amerikai nő az űrből tekintsen le a Földre.

 Az 1995-ben készült csoportképen az Első Női Űrhajós Kiképző Tréning hölgypilótái, balról a harmadik Jerrie Cobb, a kilövésre váró Discovery amerikai űrrepülőgéppel a háttérben. Nekik a NASA az űrrepülés helyett csak annyit adhatott, hogy az első űrrepülőgép parancsnok hölgypilóta vendégei lehettek ezen a látogatáson.