Hétfőn Frankfurtba repültem, ahol a Lufthansa hivatalosan búcsúzott el a Boeing 737 típustól, amely majd ötven évig volt a német nemzeti légitársaság szolgálatában.   

Jól indult a reggel Ferihegyen, mert a SkyCourtban egyből a kapitánnyal az élen egy vidám csupa nő Lufthansa személyzet ment el mellettem, de sajnos Münchenbe repültek egy Airbus-szal, nem Frankfurtba.

Nem mondanám, hogy a német város repülőtere a Boeing búcsúrepülésének lázában égett volna. Bármerre néztem, mindenhol Airbust láttam Lufthansa színekben, kivéve az óriások között, mert simán lehagyta a buszunkat egy Boeing 747 Jumbo. Ez a típus marad csak az amerikai gyárból a német flottában.

A külső állóhelyen indult az ünnepség, ahol a hatvanas évek dresszkódjában, csupa sárgában egy manöken alkatú és járású légikisasszony hozta a retrót. Napjaink divatja szerint egy #köszönjük737 szövegű hastag-et feszítettek ki, majd beszálltunk a gépbe és irány Hamburg.

A kabinban szétnézve a húsz egynéhány éves Boeing tip-top volt, miért vonják ezt ki a németek a forgalomból? A gurulásnál az ablakon kitekintve  láthattuk, hogy Lufthansáéknál már csak szinte Airbus-ból állt a világ. A320-A330-A340-meg az emeletes A380 sorra indult-érkezett mellettünk, míg végre mi is felszállhattunk.

Egyébként a Boeing sokat köszönhet a Lufthansának, mert a 737-esnek a német légitársaság volt az első megrendelője és ő igényelte elsőként a 100 feletti utast szállító változatokat is. A hatvanas években egy gyerekmese nyomán ezért a kedvenc típus neve Lufthansául bébi Bobby lett, melyet a pilóta szleng mind a mai napig megőrzött. A mese szerint papa volt a Boeing 707-es, mama a Boeing 727-es, Bobby gyerekük lett a 737.

Egy búcsúrepülés elmaradhatatlan kelléke a vízkapu és a torta. Hamburgban majdnem a felhős rossz idő gondoskodott a vízkapuról, a Lufthansa Technik hangárjában pedig az ebédhez járó mignonok is Danke Bobby mini zászlókkal voltak díszítve.

Sajnos a búcsú repülésen nem voltak igazi hölgypilóták, bár a típus a pilótanők előrelépéséről őriz egy történetet. A nyolcvanas évek végén kampányszerűen női első tiszteket képeztek Bobby-nak, a jobb ülésben ezután egyre gyakrabban fogták manikűrözött kezek a szarvkormányt.

Sőt, a saját Lufthansa képzés első két kapitánynője, Evi Hetzmannseder és Nicola Lisy (a képen) 2000-ben ezzel a típussal repült előszőr a bal ülésben. Egyébként a légitársaságnál nagyságrendileg háromszáz pilótanő repül, közülük minden negyedik kapitány. A Lufthansa pilótáinak jelenleg hat százaléka pilótanő, remélhetőleg arányuk a jövőben növekedni fog.

Történelmi fotók: Lufthasa

A búcsúrepülést hölgyek szervezték. Háziasszonyként Mona Sadrowski gondoskodott a külföldiekről, engem pedig a visszaúton kérésemre repülés közben Anja Linderstein, a Lufthansa csoport szóvivője kísért be a pilótafülkébe.

A húsz egynéhány éves Bobby repülőgépünk minden modern műszerrel el volt látva. Szükség is volt erre, mert Hamburgban a süllyedéskor a fehér felhő paplan csak nem akart elfogyni, hiába szuggeráltam az eltűnését az ablakon át.

Csak száz méter magasság körül jöttünk ki a felhőből műszeres repüléssel, pont ott ahol kellett. Ugyanakkor a visszaúton felszálláskor a szokatlanul rövid nekifutással, könnyű szökkenéssel emelkedtünk a levegőbe. Ezen a gépen még nincs a pilóta minden mozdulata  számítógéppel ellenőrizve, mint az Airbuszoknál.

Az egyik légikisasszony elmesélte, hogy elmúlt pár napon ünnepi repülés ünnepi repülést követett Németországban és külföldön is egyaránt.  Holnap – mondta hétfőn - például a Balatonra repülnek, szívesen velük mentem volna. (A reptér képén látható, hogy már meg is érkeztek oda.)

Kell-e a nőknek pilóta sapkát hordani, ez is vitatéma volt a Lufthansa légitársaság életében. De irtunk a Lufthansa A380 óriásgép egyik kapitánynőjéről is. Ajánlunk egy mobilvideót az útról, tavasszal pedig egy másik Bobby-val is találkoztunk a Hévíz-Balaton repülőtéren.