Gladys O'Donnell-t a férje Long Beach-en megnyitott pilótaiskolája eleinte még bosszantotta is, mert féltette, hogy az urának valami baja történik.

Ám Charles Lindbergh sikeres Atlanti Óceán átrepülése Gladyst a repülés felé fordította. Férje repülőiskolájában 25 évesen levizsgázott, majd friss pilótaengedélyével egyből benevezett az 1929 augusztusában megrendezett első, csak nőknek kiírt repülőversenyre a Women’s Air Derby-re.

A versenyzőknek 9 nap alatt kellett Santa Monica-ból az arizonai sivatagon át Clevelend-be repülniük.

Akkoriban igencsak kényelmetlen volt a repülés. A pilóták nyitott pilótaülésben, bőr sapkában és nehéz védőszemüvegben ültek, tul hangosak voltak a motorok és az arcukba csapódott sokszor a kipufogógáz.

Ráadásul a gyér műszerezettség miatt szinte csak a földi tereptárgyak alapján, vagy a víztornyokon olvasható városok neve és az út és vasútvonalak látványa alapján tudtak tájékozódni.  

Gladys-nek azonban mindez nem jelentett akadályt, mert alig 40 óra repüléssel a háta mögött másodikként ért a célba és még a világhírű Amelia Earhart-ot is megelőzte.

A következő évben pedig már ő lett az első.  Szinte nem volt olyan verseny, amin ne indult volna és ne ért volna el rangos helyezést.

A gyermekeivel készült közös fotói miatt „repülő háziasszony”-ként emlegették a korabeli sajtóban.

Tagja volt az Amelia Earhart alapította The Ninety-Nines, a csak pilótanőkből álló szervezetnek, amely jelentősen hozzájárult a nők repülésben betöltött szerepének megváltoztatásához.