Az asztronauták egyetemistákkal találkoztak, ahol szó volt többek közt a súlytalanságról, az űrhajózás veszélyéről és még az űrlényekről is.
Mindannyian az űrhajósok nemzetközi szervezete, az Association of Space Explorers (ASE) XXXIII. Budapesten rendezett kongresszusára érkeztek. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen több kérdés is elhangzott volna, mint ami belefért az egy óra időkeretbe.
Mary Ellen Weber amerikai űrhajósnő elmondta, hogyan élte meg a fellövéseket. Mivel pillanatok alatt 28 ezer km/óra sebességgel száguldanak nagy a rázkódás és g-ék erősen nyomják a mellkast. 
Ennek ellenére mindezt csodálatosnak élte meg, mert tudta, hogy a földön rájuk figyel több milliárd ember és visszatérve megoszthatja a tapasztalatait mindenkivel. Évekig készült, tanult, gyakorolt erre, a kellemetlenség ellenére a fellövést eufórikus állapotként élte meg.
Bár óriási sebességgel keringenek a Föld körül a statisztikai adatok alapján nem veszélyesebb az autóközlekedésnél. Egyébként alapképzettségét tekintve vegyészmérnök, tudós, fizikai kémiából doktorált. Most visszatért az oktatáshoz és repülés technikai eszközök fejlesztéséhez.
1995-ben 33 évesen a Discovery űrrepülőgépen töltött 214 óra alatt sikeresen pályára állítottak egy kommunikációs műholdat. A műhold rendszereinek ellenőrzése mellett biológiai kísérleteket is végzett.
Második küldetésekor 2000-ben az Atlantis űrrepülőgépen töltött 216 óra alatt egy 60 méteres robotkarral segítette a legénység tagjainak egy 3 ezer font súlyú elem beépítését a Nemzetközi Űrállomásba.
Julie Payette kanadai űrhajósnő volt a legaktívabb, legenergikusabb és többször is válaszolt a hallgatóságtól érkezett kérdésekre. Elmondta, hogy amikor 9 éves volt azt látta a TV-ben, hogy emberek landoltak és sétáltak a Holdon és már akkor tudta, hogy ő is ezt akarja.
De volt egy nagy probléma, ők fiúk voltak, katonai berepülő pilóták, angolul beszéltek, amit francia kanadaiként nem értett. Akkor még csak Amerika és a Szovjetunió küldött fel embereket az űrbe, vagyis semmi belátható esélye nem volt, de mindez őt a későbbiekben sem zavarta. Tudatosan készült, tanult, és amikor sok évvel később mérnökként jelentkezett a kanadai űrügynökségnél szerencséje volt.
Azt üzente a hallgatóságnak, ha valamit el akarunk érni, azért keményen tegyünk is azt próbáljuk is meg, mert ha meg sem próbáljuk semmi esélyünk nincs, hogy elérjük a célunkat.
Hogy milyen a súlytalanság? Attól függ, hogy milyen hosszú az űrben való tartózkodás. Azt tapasztalta, hogy az egyik legjelentősebb változás az egyensúlyérzékben következik be. Mivel a fülben levő egyensúlyérző szerveket nem használják, ezért tudatosan kell arra figyelni a földet érés után, hogy igen most függőlegesen állok.
A másik jelentős változás az izmokban következik be. Mivel a súlytalanságban nem kell a mozgáshoz izomerő, az izmok leépülnek, mint mikor valaki hosszú ideig ágyhoz van kötve. Bár közben az űrben edzenek, de az sokszor kevés.
Semmi bizonyíték nincs a földönkívüliek látogatására, kivéve, amikor munka közben két éppen nem dolgozó kollégája kamerával megjelent nála, hogy közvetítsék éppen mit csinál tette hozzá a hallgatóság derültségére.
Julie Payette egyébként alapvégzettségét tekintve villamos mérnök, számítógépes rendszerek természetes nyelvi feldolgozása és automatikus beszédfelismerés területén rendszermérnökként is dolgozott az IBM-nél. 2017-től 2021 januárig Kanada főkormányzója volt, II. Erzsébet brit királynőt képviselte. 
1992-ben a Kanadai Űrügynökség 5330 jelentkező közül választotta ki. Kétszer járt az űrben, a Discovery űrrepülőgép legénységeként történelmet írt 1999-ben, amikor az űrsikló először kötött ki a Nemzetközi Űrállomáson. Ő volt az első kanadai, aki felszállt az Űrállomásra. 
2009-ben az Endeavour-rön 16 napot töltött, amikor létfontosságú alkatrészekkel, japán és kanadai tudományos kísérletek szükséges elemeket és friss készletekkel teli rakteret vittek fel a Nemzetközi Űrállomásra.
Julie Payette kezelte a kanadai robotikát, ezzel segítette a legénységet, amikor öt fárasztó űrsétát hajtottak végre, hogy befejezzék ezen alkatrészek telepítését a kéthetes állomási tartózkodásuk alatt.
A Föld körüli pályára való kilövéshez és a Földre való visszatéréshez Julie Payette a pilótafülkében, segített a pilótának az összes űrsikló-navigációs rendszer megfigyelésében, és kétszer is ellenőrizte az űrhajók manővereit és röppályáit a repülés során.
A 68 éves Jan Davis amerikai űrhajóssal az esemény előtt készíthettünk egy videó interjút, amit majd később mutatunk be.
Legutóbb az orosz szinésznőről irtunk, aki filmet forgatott az űrben. De a milliárdosok űrugrását is segítették űrhajósnők, amit videókban is mutattunk - az angol Sir Richard Bransont és az amerikai Jeff Bezost. Végül friss videónk a Lufthansa retro repülőgépeiről.
A címképen balról jobbra Oleg Kotov orosz, Ulrich Walter német, Mary Ellen Weber amerikai, Julie Payette kanadai, Farkas Bertalan magyar, Valerij Tokarjev orosz és Jan Davis amerikai űrhajósok. Fotó Műegyetem.
